Véget értek a szombati meccsek, és mindkét éllovas vért hugyozott. A Roma (a várakozásainknak megfelelően) volt olyan hülye, hogy két pontot hagyott Szicíliában, így az Inter óriási esélyt kapott a meglódulásra. De ha egy csapat beáll védekezni a második félidőben a Lazio ellen 1-0-ás vezetésnél, amikor az ellenfél 3 támadóval rendelkezik, az nem sok jóval kecsegtet. Meg is lett az eredménye, cseszhették a 6 pontra való eltávolodás álmát a Farkasoktól…
Cagliari 1-1 AS Roma
…akik viszont megküzdöttek a győzelemért, ám nem jártak sikerrel. A Romának ma tipikusan semmi sem jött össze, pedig Giuly bombája, Aquilani sarkazása és Totti fejese utáni Storari bravúr mind a fővárosiak mezőnyfölényét bizonyította. A Cagliari nagyon kinyílt a mérkőzés elején, és ennek meg is lett az eredménye: Egy szöglet után Ferrari megszerezte pályafutása harmadik gólját a Romában, és feltehetőleg élete legemlékezetesebb gólját lőtte, csatárt megszégyenítő, laza bokamozdulattal csavart a bal alsó sarokba…szerintem ez megér egy tapsot…Ez az Matteo, gyönyörű gól volt…de az a saját kapud baszki!!! Sebaj, Matteo, szép gólt lőttél, de Djuricáé szebb volt. Jobban belegondolva, én ezen a héten már semmin sem csodálkozom. Amióta Djurica gólja megsimogatta a retinámat már mindent elnézek. Már az sem lett volna különös, hogyha Tükörfejű Spalletti úr az edzői zónából csavar egy pipát a 92.percben, és a bíró a kezdőkör irányába mutat…bizony, a Videoton középpályásának a gólja még ezt is felülmúlja. De a témához visszatérve. A Cagliari a 20.percig nyomott, majd a Roma vette át a kezdeményezést. A szenvedés eredménye egy Totti szabadrúgás gól lett, ami azért valljuk be, egy picit Storari lelkén is szárad, hiszen azért mégiscsak a keze alatt csúszott el. De a második félidőben már egy apró hibája sem volt. Végig támadott a Roma ám ez a csúnya, nagy és szőrös bácsi mindent kivédett, bármekkora helyzet is adódott. A legnagyobb ziccer Mancini beadása után alakult ki, amikro Totti, a balfasz ahelyett, hogy biztosan, félmagasan, a kapu közepébe buksizta volna a labdát, úgy döntött, hogy mekkora poén lenne, ha lefejelné a földre és úgy pattanna be. Nem volt az. Ülj le fiam, egyes. Ő naccsága elfelejtette, hogy Csubakka ma kitűnően véd, és neki nem okoz gondot a kapu egyik oldaláról átteperni a másikra, és sípcsonttal védeni a fejesét. A vezető gólt az akadályozta meg, hogy a Cagliari átállt a kiscsapatok által gyakran használt „egymás seggét szagolva védekezünk” taktikára, aminek ellenére sok Roma helyzet alakult ki. Ami számomra érthetetlen: Ha egyszer már muszáj Tottit sérülten is játszatni, mert nincs csatár a csapatban, akkor a 60. perc körül beálló Espositot Spalletti mester miért nem Totti helyére küldte be. Szegény pali az egész második félidőben úgy markolászta a combját, mintha a golyóit morzsolgatná, amit a félidőben megcsavargattak (nem feltételezünk rosszat, de kétségtelen, hogy Totti és Mancini elég sok időt tölt egymással. És Francesco kifejtette, hogy semmi képpen sem szeretné, ha létrejönne a Juventus és a Roma közötti Mancini - Iaquinta csere…hmm…különös) és olyan rémült fejet vágott hozzá, mint egy kiscsoportos óvodás, akinek épp Józsika, a 4 éves pszichopata sorozatgyilkos lopja a dömperjét.
A lényeg: Döntetlen, 1-1…. És két pont nekem, telitalálat! :D By: nepjuve
Lazio 1-1 Inter
"Jó az öreg a háznál..." Gondolhatta minden Inter szurkoló (köztük én is) a szombat esti mérkőzés ideje alatt a 11. perctől, egészen az 59. percig. Ezután nekem az első gondolatom a következő volt: "MI A JÓ ÉDES SZÁJBARETKELT KURVA ÉLET FOLYIK ITT???!!! ELFELEJTETTE A CSAPAT, HOGYAN KELL EZT A JÁTÉKOT ŰZNI???!!!" Aztán idővel lenyugodva jobban átgondolhattam a dolgokat és rájöttem, hogy összesen három dolog van, ami elromlott az Inter-nél idény első feléhez képest:
1. védekezés
2. támadás
3. akarás
Az Inter tegnapi kezdőcsapatából (12 Julio Cesar; 13 Maicon, 24 Rivas, 16 Burdisso, 6 Maxwell; 4 Zanetti, 5 Stankovic, 26 Chivu, 28 Maniche; 8 Ibrahimovic, 18 Crespo) össz-vissz Maniche-ról és Crespo-ról mondható el, hogy nyújtott olyasmit, hogy azt értékelni lehessen. Nagyjából kettes fölére (na jó Julio Cesar ismét hozta a formáját, jópár bravúrja volt, de őt nem is lehet úgy minősíteni, mint a mezőnyjátékosokat). Lássuk csak: Maicon és Maxwell emlékeim szerint fejenként nagyjából egyszer-egyszer merészkedtek fel a Sasok térfelére (igaz a barnábbik brazil ezalatt kiosztott egy gólpasszt) és ez nagyon kevés... Burdisso és Rivas "játéka" helyenként egy háromlábú hegyi kecskéjére emlékeztetett, ami - valljuk meg - nem sűrűn szerepel az aktuális címvédő nyári kívánságlistáján. A középpályával kapcsolatban az első dolog, ami beugrik az, hogy milyen isteni sugallatnak engedve találta ki Mancini az utóbbi időben, hogy Chivu-t felvezérli a középpályára, amikor csücsül a kispadon egy 100%-os Figo, Pelé és Jimenez is. Ha mondjuk a Mister engedett volna annak az őrült gondolatnak, hogy a középpályást a középpályán, a védőt a védelemben játszassa (még a feltételezés is nevetséges, nem?), akkor a román hátramehetett volna a helyére és megkönyethítette volna a csapat dolgát annyival, hogy a két bunkósbot közül legalább az egyik az egyik csak otthonról nézhesse a meccset. Vagy talán a másik is mindössze a kispadig jutott volna, ha a másik kettőnél mostanában egy leheletnyivel kevésbé szarabb Materazzi kezdett volna, ami szintén megmagyarázhatatlan módon nem történt meg. De vissza a középpályára: az előbb leírtak miatt Chivu nem nagyon tudott mit hozzátenni a játékhoz, nem mintha ez társairól elmondható lenne. Maniche még egész jól osztogatott, de annyira nem, hogy az túl sok veszélyt okozzon. Stankovic és Zanetti meg mintha pályán sem lettek volna. Előbbitől ezt már az idén megszokhattuk, de az argentin ikontól ez a harmatos teljesítmény rendkívül váratlan volt. Ugyanakkor nem is várható el tőle, hogy minden meccsen (ami nála általában egyet jelent a szezon majdnem összes meccsével) 150%-ot nyújtson, márpedig Il Capitano általában ezt teszi az összes meccsén. Kivéve most, de neki ezt meg lehet bocsátani. Ami a támadókat illeti, Crespo elég egyértelműen élt a sors adta lehetőséggel, így rá nem lehet panasz, és hát őt nem a csapatjátékhoz hozzátett elévülhetetlen eredményei miatt szeretjük, hanem azért, mert ha helyzetbe kerül, azt általában könyörtelenül kihasználja. Ellenben Ibrahimovic pont arról híres, hogy a támadójáték mindkét eme faktorában jeleskedik. Viszont a szombat esti meccsen ebből most nem mutatott be semmit, elpuskázott egy nagy ziccert, ezen kívül végig olyan képpel poroszkált a pályán, mint akit halálra sértettek azzal, hogy a dálutáni sziesztáját meg kellett szakítania emiatt a hülye bajnoki meccs miatt. Mindezek ellenére az Inter az első félidőben veszélyesebben játszott ellenfelénél és jogos vezetésének birtokában vonult a félidőben, tekintve, hogy a Lazio sem fogott ki jobb napot, mint a nerazzurri-k: az egyébként rendkívül mozgékony és sokoldalú De Silvestri-t észre sem lehetett venni, ennek a Radu-nak életembe nem hallottam a nevét és ez igaz a meccs idejére is, míg a Cribari-Siviglia belső kettőst könnyen zavarba lehetett (volna) hozni (ha lett volna kinek a túloldalon). A középpályán Pandev csak poroszkált, míg a Dabo-Behrami-Ledesma páros úgy döntött ők ma rúgnak legalább 4-5 bombagólt 25-30 méterről. Egyet sem rúgtak, viszont közben elfelejtettek a feladatukra koncentrálni és az Inter játékosok akkor rohantak át az ellenfél térfelére, amikor csak akartak (kár, hogy nem akartak túl sűrűn). Bianchi és Rocchi sokat mozgott, de mivel a mögöttük középpálya helyett nehéztüzérség működött nem sok használható labdát kaptak. Illetve Rocchi egyet, egyenlített is belőle az 59. percben szerintünk nem volt les). Ezután a második félidő már a Lazo-é volt: előbb Julio Cesar tenyerelte a felső lécre Behrami bombáját (egyébként hasonló kaliberű bravúrt mutatott be brazil portás Dabo löketénél az első félidőben), majd Dabo tesztelte harmincról a keresztléc ellenállóképességét. Mindezek tekintetében igazságos döntetlen született az Olimpico-ban, de az Inter-nek nagyon össze kell szednie magát (csakúgy, mint sokak szerint Mancini-nak a motyóját), mert még elég komoly akadályok tornyosulnak a bajnoki serleghez vezető úton. Név szerint: Atalanta, Fiorentina, Torino, Cagliari, Milan, Siena, Parma. by: Interista
