Juventus 3-2 Milan

Élet-halál harc volt Torinoban. A Milan gyakorlatilag a becsületéért, azaz a BL-ért küzdött míg a Juventus biztos Bajnokok Ligája selejtezős helyen volt a meccs előtt. A hírek szerint Maldini utoljára játszott a Juventus ellen, ugyanis befejezi a pályafutását az idény végén, de azért most is felvette kopaszodó fejére a parókáját, szippantott egyet az oxigén palackból, és bevette csapatkapitányi karszalagja mellé helyezett vérnyomás csökkentő gyógyszerét. A táblázat alapján a Milan –nak volt sürgősebb, de a Juve köztudottan mindig felpörög a rangadókra. És ennek megfelelően is indult a mérkőzés, mindkét csapat – a klasszikus Juventus-Milan meccsektől eltérően – meglehetősen támadólag lépett fel, és ennek sok gól lett az eredménye. Camoranesi felé ment egy kicsit röviden a laszti, ám ő okosan, Maldinit megelőzve és átemelve elhozta azt és zseniális labdát tett Del Piero elé, aki a kapu felé gurított, ezzel szétszakítva Kalac zacsiját. Az ausztrál kapus táncosok által is megirigyelhető spárgát nyomott le, amiről Roque Junior 2003-as BL döntőn (szintén Juve-Milan) történt „incidense” jutott eszembe…azóta Juniornak nem született kisfia, de a heréit is csak a büntetőpárbaj után találták meg a 16-os közelében. Visszatérve Del Piero lövésére: szóval Kalac spárgázott egyet, de a labda a kapufa segítségével utat talált a kapuba. Mondhatjuk: Alex az egyetlen lehetséges megoldást választotta. 1:0-ás hazai vezetés a 12.percben. Egy percre rá Inzaghi veszélyeztetett, de akkor még kapu mellé lőtt. A 14. percben kapott labdát, azonban már nem lehetett mellé pörgetni. Illetve lehetett volna, legalább is egy valaki kizárólag mellé tudta volna lőni, de Gilardino ekkor még csak a kispadon ült. Azért leírom, hogy milyen volt a gól: Kaka kapott egy gyönyörű labdát a bal szélen, majd befele cselezett, és a behátráló Chiellini mellett bepasszolta középre a zsugát, amit Pippo 3 méterről bebelsőzött az üres kapuba. Ezután a Milan előtt adódott több helyzet, a Juventus pedig csak tartogatta a labdát. Erre azonban rá is fizettek, amikor a 31. percben egy jobbról jövő beadást Legrottaglie próbált kirúgni, de a labda nem jutott messzire, és egy remek Bonera-Ambrosini kényszerítőt követően előbbi, az üres kapuval szemben álló Inzaghi-nak tette le, aki átvette a labdát, elolvasta a mai La Gazzetta dello Sport-ot, felment a bwin.com-ra és 5000 €-t tett arra, hogy a Milan fogja szerezni a következő gólt, valamint felhívta Donadonit, és követelte, hogy amennyiben két gólt ér el a mai meccsen behívják az EB keretbe. Miután ezt megtette úgy döntött, hogy most már illik bepasszolni a kapuba a labdát. 2-1 a Milan -nak! Sőt, ezután is kialakult egy komolyabb helyzet, Kaká lőtt 25 méterről kapásból Buffon kapujára, ami ha bemegy…feltehetőleg a forduló gólja. Csapódott, kifele csavarodott, erős, és nagyon jól helyezett…röviden: ha nem Buffon védett volna, akkor valószínüleg 1-3. Több se kellett a Bianconeriknek, átállították a rendszert orrszarvúra és neki estek a milánóiaknak. Kisebb helyzeteket sikerült is kialakítani, aztán a 46. percben Del Piero vesztette el a labdát Maldinival szemben, akinek valószínüleg eldőlt a járókerete „félidő lefújhatnékja” volt és elkezdett nagymenőzni az oldalvonalnál. Ekkor jött a labdavesztéstől elborult agyú Alex és elcsente a lasztit, ami Camoranesihez került és a bedott labdáját Trezeguet bólintotta… Kalacba. Ám ekkor! Jött Brazzo, a nagy testvér és reflexből belesarkazott a kipattanóba, csak úgy lazába, há ’me’ mé’ ne? És onnan a Nike T-90 Strike Lega Calcio a hosszú sarokba pattant. Ez épp elég volt ahhoz, hogy a Juve a második félidőre rangadóhoz méltóan habzó szájjal, és az „itt csak én nyerhetek” mentalitásával jöjjön ki, amit nagy meccseken ismerhetünk meg igazán.

A Secondo Tempo ott folytatódott, ahol az elsőben abbahagyták. Grygerának Genoa feelingje volt, ezért a fejébe vette, hogy ő most csak azért is gólt fog lőni 34 méterről. És ha Kalac egy évvel is idősebb lenne, már nem biztos, hogy ekkora bravúrt tudott volna bemutatni, ugyanis ilyen korban már előjönnek a hátfájások, és egyéb öregkori tünetek. Ráadásul olyan lassan vetődött, hogy azt még Ballotta is megirigyelte volna. Ezután Bonera asztalos - ezermesternek képzelte magát és belefúrt 6 lyukat Sissoko lábába, amit mifelénk stoplinak hívnak. Piros lap, és húzzál fürdeni. A srác vagy 20 percet fetrengett a földön, én pedig már biztosra vettem, hogy vége a szezonjának. Erre Momo 2 perc múlva játékra jelentkezik, és ugyanúgy gyilkolja az embereket, és szerzi a labdákat, mint azelőtt. Drága unokatesóm szavaival élve: „Ez visszajön, ez visszajön! Hát ez fix, hogy acélból van!”. Hát ha acélból nem is, jó kemény kitin váza van a gyereknek. Meglepetésre az emberelőny nem változtatott túlságosan a játék képén. Ám gólt, csak a Juventus tudott szerezni…Maldini bikásat játszott Zdenek papával (Grygera) 19 méterre a kaputól. Elég éles szögből érkezhetett Camo szabadrúgása, amit az életének talán első dupláját elérő Hassan Salihamidzic bólintott a kapu bal oldalába. Felrobbant az Olimpico. Nem sokkal később Iaquinta lö(tty)bbölt Del Piero elé, aki Kalac lábába rúgta a labdát kapásból, „a levétel és a kapus mellett elpasszolás” gyakorlati alkalmazása helyett. Ezután Ancelotti behozta Gilardinot (ekkor már tudtam, hogy nem lőnek több gólt), de a megsérült Legrottaglie helyett beálló Stendardoval kiegészült védelem gond nélkül állta a sarat. A 96. percben aztán 38 méterről lőhetett szabadot a Milan, Kalac is fel jött fejelni. De Seedorf pályafutása talán legrosszabb szabadrúgását lőtte, ugyanis a legkisebb gond nélkül passzolták ki a 16-oson belülről a Juvésok. Aztán a labda az iménti helyzetet kihagyó Del Pierohoz került, aki 70 méterről emelt a Milan kapujába…a lefújás után. Tehát maradt a 3-2. A mérkőzés irama helyenként vetélkedett a múlt heti Palermo elleni 3:2-es meccsel. A mérkőzés legjobbja egyértelműen a három gólpasszt adó és rengeteget küzdő Camoranesi volt. De mellette Sissoko, Del Piero illetve Kaká, Bonera (kiállításáig) és Inzaghi is jól játszott. A „Nagy citrom-díj” – ért a két csapat védelme küzdött, de abból is Molinaro illetve Simic voltak a leggázosabbak. A középpályán Tiago és Pirlo ugyanannyit dolgoztak. Lófaszt se.

by:nepjuve

Genoa 3-0 Torino

Az eredménnyel ellentétben valami rohadt kevés helyzet volt a meccsen. Legalább elmondhatja magáról a Genoa, hogy a helyzetkihasználása olyan 90% körül járt. Az első félidőben csak kóstolgatták egymást a csapatok (pedig Sissoko, a kannibál csak a Juventus-Milan meccsen volt érdekelt). Elmondhatjuk, hogy az első 45 perc legnagyobb helyzete Borriello előtt adódott aki szépen becselezte magát a 11-es pontig, majd csak 8 méterrel lőtt mellé. Aztán a második félidőben, mintha megfenyegette volna őket az edző, Gasperini azzal, hogy Marco Borriellot visszaküldi a Milannak még a szezon vége előtt, és helyette Di Vaio lesz az állandó kezdő. Na ettől összekakkantották magukat a skacok, és gyorsan elkezdtek focizni. Ám Leon a 48. percben még túl korainak érezte a góllövést, ezért ziccerben inkább úgy döntött, hogy irtózatosan fejbe rúg egy nem megfelelően mosolygó Genoa drukkert. Ám a labda csak a reklámtábláig jutott. Aztán bejött Fabiano helyére Di Vaio, a két lábon járó gólüzem a maga 2 góljával és megmutatta a fiúknak, hogy nyugodtan visszaöltöztethetik fekete-pirosba a gólkirály jelöltet, ha itt van ő. Ugyanis egy előre ívelt labdát elpöckölt a kapus mellett és az üres kapuba passzolt. Di Vaio 3 gólos Borriello 18… igen, Di Vaio kétségtelenül jobb csatár. Ám a fiatalabbik Marco sem maradt adós a napi adagjával, és megszerezte a 19. gólját az idényben. Nagyon érzi a kaput a srác. Néhány perc múlva egy szabadrúgást követően Sculli fejelhetett a kapuba úgy, hogy 2 méteres körzetben egyedül állt. A 3 gólt a Genoa 15 perc leforgása alatt rámolta be, aztán beadtak egy javaslatot a szövetségnek, hogy legyen 70 perces egy meccs, ugyanis ők már hárommal vezetnek és rohadtul unják. De azért akadt egy-egy helyzet. Criscito kapu fölé fejelt, majd Rosina lőtt mellé. Ezt követte az utolsó valamire való esemény, mégpedig León irdatlan nagy kapufája 27 méterről. A Torino gyakorlatilag kapura tartó lövés nélkül zárta a találkozót, egy elég unalmas meccsen, de nyert a Genoa.

by:nepjuve

Reggina 1-0 Sampdoria

Ez a meccs is unalmasan kezdődött, de egy picit hamarabb kezdett izgalmassá válni. Egy szöglet után kapura fejelt labda pördült fel egy védő lábán 3 méterre a kaputól, és az ellenkező irányba elinduló Castellazzi hihetetlen reflex-szel kapott a labda után és fogta meg azt. Az első félidőnek még egyetlen komolyabb eseménye volt, amikor is Brienza gyönyörűen szedte le a labdát a levegőből, majd a Samp hálóőrét elküldte jobbra Kinder tojásért, ő pedig laposan az üresen maradt kapuba gurított. Cassano még a félidő vége előtt, olyan klasszikus Baggio módszerrel eltakarta a száját és úgy ordított edzőjével, hogy még véletlenül se olvassanak le semmit a szájáról. Nem elég, hogy most jött vissza az eltiltásból, ismételten kidobnák a pálya területéről. Jött a félidő, amit mindkét oldalon egy-egy helyzet vezetett be. Előbb Sammarco célzott egy picit ponttalanul, majd Nicola Amoruso érkezett későn egy üresbe tett labdára, így a kivetődő Castellazzi és a kapu mellett lőtte el a labdát. A mérkőzés hajrájában először egy megpattanó Sammarco lövést, majd a Reggina részéről egy Cascione bombát láthattunk, amit az ezen a meccsen is parádézó Luca Castellazzi védett. A végére is maradt egy Samp helyzet, egy szintén távoli lövésnek induló labda pördült fel, és a hátráló Campagnolo csak másodjára tudta megszerezni a labdát, ami éppen a kapu irányába pörgött. A meccs legszebb momentuma az volt, amikor Modesto, a Reggina hátvédje szeretett volna szögletet rúgni. Ám ekkor meglátta üresen maradó, és felé közeledő társát, ezért egy kis szögletet szeretett volna elvégezni. A srác kajakra mellérúgott a labdának, és telibe rúgta a szögletzászlót, aminek az eredménye kis híján egy fejre zuhanás lett. A reggio calabria-i csapatnak életmentő lehet ez a 3 pont, míg a Samp óriási lehetőséget hagyott ki. Megelőzhették volna a Milan-t, ami a kulcs lehetett volna az UEFA kupába kerüléshez.

by:nepjuve

Palermo 1-0 Catania

A Palermo-Catania meccs nagy küzdelmet hozott, ám csak egy gól született, pedig a helyzetek megvoltak. Előbb Spinesi lőhetett volna gólt 2 alkalommal is, de egyszer főlé, egyszer pedig Fontanát talált. Erre Amauri válaszolt szintén 2 helyzettel, ám azonos eredménnyel. Előbb Polito kezébe fejelte a labdát, utóbb pedig egy kitűnő jobb külsővel becsavart labdát sikerült másfél méterről mellé lőnie. 2 millióval és egy Giovincoval csökkent most a vételárad angyal bögyölőm. Ezzel le is tudtuk az első félidő komolyabb eseményeit, következett a sokkal élénkebb második. A félidőben beállt Miccoli, akivel egyértelműen lazábbá, szervezettebbé vált a Palermo játéka. Először Spinesi mutatkozott be a másik oldalról is Fontana kapusnak, ám előbbi fejesét, utóbbi bravúrral ütötte szögletre. Utána Amauri ívelt Jankovic-hoz, aki lefejelte a labdát Miccolinak. A mélynövésű tetkóhuszár centikkel lőtt a bal alsó sarok mellé. Ezután Jankovic kezdett egy szólóba, de mivel egyre kijjebb került, így csak beadni tudott, ami után Amauri bólintott, de Polito gyorsan leért a lefejelt labdára. Aztán Guana fejelte (nem Nedvedet) a labdát a bal felső sarok felé, de ez is célt tévesztett. Ellenben Miccoli szabadrúgásával, aki 23 méterről a szétnyíló sorfal között-felett csavart mesterien a jobb kapufa mellé védhetetlenül. Ezután még akadt egy helyzete, de a tizenhatos csücskéről megeresztett lövése a jobb pipa mellett hagyta el a játékteret. Ez volt az utolsó esemény, a pályán kiegyenlített játék folyt, ám Miccoli beállítása új erőt adott a Palermonak, és így megérdemelten nyerték a meccset.

by:nepjuve

Napoli 2-0 Atalanta

A mérkőzés elején Lavezzi már meg is kapta „A 33.forduló faszakalapja” címet. Ugyanis egy gyönyörű labdát kapott, és önmagával együtt hárman voltak a 16-oson belül úgy, hogy az Atalanta védői és a Napoli játékosai közötti legkisebb távolság is 14 méter volt. Erre Lavezzi, aki bármelyik társának visszapasszolhatta volna a labdát, de ő éles szögből be akarta bikázni a rövidbe. Ám ott volt Coppola, az Atalanta kapusa is és hárított. Hűűűűlllyyyeeeee gyyyeeeereeeekkkk! Aztán Tissone lövését védte a Napoli kapusa, ezt pedig egy szöglet követte, amit Domizzi fejelt mellé. Mondjuk erre minden oka meg volt, hiszen Coppola elemi erővel fejbe vágta kirohanás közben. A második félidőben a Napoli vette át az irányítást. Előbb Gargano lövése után védett Coppola, majd Lavezzi vihette rá egy az egyben, és itt is sikerült védenie. Edoardo Reja rekord gyorsasággal szervezte meg Lavezzi tartalék csapatba száműzését, és a külön, kapura lövés edzés bevezetését. Ájjáj Lavezzi, Lavezzi! Hogy a gigászi penészes citrom lenne a fejedre facsarva. Na mindegy… a 62. percben Lavezzi lőtt kapura (természetesen Coppola védett), és a kipattanót Hamsik passzolta az üres kapuba. Rá két percre Sosa beadása után Lavezzi még véletlenül sem szándékozott beleérni a labdába, de így is gólt lőtt. A lapos beadásra a védő és ő is becsúszva érkeztek, aztán a középhátvéd Lavezzi lábára passzolta a labdát, ami onnan a kapuba pattant. A mérkőzés végén még egy óriási Coppola védést és Sosa kapu fölé lőtt labdáját jegyezhettük fel. Jobb meccs volt, mint amire számítottunk, legalább is az iram mindenképp nagyobb volt. A többi pedig nem érdekelte túlságosan a csapatokat, a lényeg, hogy jól érezték magukat a pályán…legalább is gondolom. Egyik egyesületet sem érintette a nemzetközi porond, sem a kiesés, ez azért érződött leginkább az Atalantán. A Napoli csak a közönsége miatt akart szép játékot bemutatni.

Udinese 1-3 Roma

A hétvégén farkas falka helyett bizony síró picsogó fürdősribikből álló gyülekezet szaladt ki a gyepre Udineben. Ennyi nyavajgással egy brazil szappanopera sorozat fél évadját meg lehetett volna tölteni… Pedig a fővárosiak kezdtek jobban. Az egyébként viszonylag eseménytelen első félidőben Totti és Vucinic veszélyeztetett többször, válaszul pedig jóformán csak egy horizonton túlról megeresztetett Pepe lövés érkezett. Aztán fordulás után beütött a krach a romaiaknál. A szerintünk egyébként meglehetősen túlértékelt Di Natale buksizott doni kapujába, a kriminálisan rosszul helyezkedő Panucci mellől. Egy fa oda. Bár elég nyílt volt a meccs, én személy szerint max egy egyenlítést néztem ki a Romából, legalábbis ilyen csapatmorál mellett mást nem nagyon. De aztán előkerült Vucinic újra és egy remek átadást értékesítve, meglehetősen valószínűtlen de (minimum esetlen :D) mozdulattal egalizált. Ez lehelt némi bizakodást az eddig sem enervált, csak teljesen kilátástalanul játszó bordómezesekbe. Meg is lett az eredménye. Egy gyönyörű támadás végén De Rossi mesteri passzából Taddei (akiből igen ritkán bújik elő a brazil, de akkor tud szép dolgokat csinálni) észbe kapva, hogy melyik dél-amerikai országból is származik ő, latinos megoldással jutatta vezetéshez csapatát (pedig mi azt hitük elbaltázza, de ránk cáfolt). A végén még Giuly is beköszönt, csak hogy ne legyen kérdéses, a három pont a Tiberis partjára fuvarozódik.

Empoli 1-1 Parma

Erről a meccsről nem sokat lehet írni… kérdéses, hogy hogyan szeretnének ezek a csapatok az A ligában maradni, ha a kísértetiesen hasonló mód szar helyzetben lévő sorstársukat sem tudják elfenekelni. Cúper mester ide vagy oda, főleg a Parma hétközi, Juve ellen mutatott lelkesedését nézve nagyon meglepődnénk rajta, ha a sonkaevők végül nem a kieső zónában végeznének. Az Empoli pedig, ha bent marad, az igen nagy százalékban a pöttöm mágus Giovinconak lesz köszönhető. Ha meg netán kiesnek, az nem rajta fog múlni. Végül is, neki már ez már mindegy, hisz jövőre minden bizonnyal zebra mezben kergeti a bőrbogyót :D (Istennek hála…)

Livorno 1-2 Cagliari

Bár a Livorno hamar vezetést szerzett, az ilyen meccseken az nem mindig jó. A szemmel láthatóan nagyon bent maradni óhajtó Cagliari seggébe rakétát dugott a korán bekapott gól. Ráadásul van a farzsebben egy Acquafresca (friss víz… nagyon szép név:D) aki lazán hintett kettőt, megoldva így csapata minden problémáját erre a hétvégére. Meg könnyen lehet, hogy a szezon hátralévő részére is, mert a Cagliari egyre távolodik a táblázat legaljának posványától, magabiztosan lépdelve afelé, hogy jövőre is Serie A-s csapatot tisztelhessünk bennük.

Lazio 1-1 Siena

Két olyan csapat meccselt Rómában, akik felől egészen nyugodtan le lehetne fújni már az egész szezont a picsába. A Lazionak semmi sansza kupahelyek közelébe férkőzni (természetesen csak a bajnokságban, hiszen a kupában még ott vannak páros lábbal), a Siena pedig elég valószínűtlen, hogy jelenlegi helyéről kiessen, nagyon gyalázatos szezonzárást kellene produkálni hozzá. Mutarelli góljával szerzett vezetést a Lazio és sokáig úgy nézett ki, hozzák is a meccset, de a hajrában bizony meglátszott a már két mankóval közlekedő agg Ballotta hiánya. A forduló potyagóljával mentett pontot a Siena.

by bianconero (uccsó négy)