Véget ért az olasz bajnokság 31. fordulója, ami a táblázaton maximum anniyra érzékelhető, hogy a lejátszott meccsek rovatba írt szám mindenkinek 31-re változott (kivéve a Parma-nak és a Juventus-nak, de erről később). Ugyanis, ami a táblán elfoglalt helyezéseket illeti nem sok érdemleges történt, a kiesőjelöltek még mindig ugyanúgy egy kupacban vannak, a Roma még mindig négypontnyira lohol az Inter mögött, őket - elmaradt mérkőzésének dacára - továbbra is rendkívül kényelmesen követi a Juventus, míg a Fiorentina (veresége ellenére) még mindig őrzi BL selejteőt érő pozícióját. Az egyetlen valamire való változás az, hogy immáron nem a nagy pofont kapó Milan, hanem az Udinese a legfőbb üldözőjük. Hajtás után bővebben.
AC Milan 1–2 Atalanta
Lassan már meg sem lepődünk…Azt tudomásul vesszük, hogy a Milan otthon egyszerűen nem tud focizni, de hogy még egy rohadt x-et se tudjanak kihozni az idegenben többnyire pofozógépeset játszó Atalantával, na az már azért több a soknál. Pedig mi mindent megtettünk, és döntetlent jósoltunk. Még a Milan-os létére tehetséges Paloschi is igyekezett a kedvünkben járni azzal, felnyalatta a San Siro gyepét Ambrosini-vel , egy remek lövést követően a 16-oson belül, de Pirlo inkább fityiszt mutatott az ifjú tehetségnek, és csakazértis kihagyta a büntetőt. A vicc az egészben, hogy szinte végig a bergamoiak akarata érvényesült, és ennek megkoronázása lett a 32.percben Floccari találata. Pinto beadása után Floccari 5ösről megeresztett lövését Kalac(!!!) óriási bravúrral (!!!!!!) védte (!!!!!!!!!). De aztán persze jó öreg Milanos szokás szerint még a szerencse sem az ő oldalukra állt, ugyanis a felperdülő labda nem ment ki az alapvonalon kívülre, hanem éppen a bőr bogyeszt bebelsőzni készülő játékos elé pattant. Ám még ezután sem gondolta azt a Milan, hogy nekik gólt kéne szerezniük. Ellentétben Langellával, aki köszönte, puszilta és kettőre növelte az Atalanta előnyét. Mondjuk azért nem volt gyenge, ahogy a csávó kicselezte Oddo-t. A gólról nem szeretnék túlságosan sokat írni, legyen elég annyi, hogy a védelem átlagéletkora 34,25 volt…Főleg Nesta volt a ludas, aki feltehetőleg szúrást érzett a 32 éves vádlijában egy öregemberhez méltóan illedelmes volt és odaengedte a labdát az ellenfélnek. A félidei Gilardino-Paloschi csere jót tett a csapatnak és utóbbi zseniális megmozdulásainak köszönhetően Seedorf és Ambrosini is betalált. JUPPPÍÍÍÍ , Vezetünk? Hát nem…előbbit les, utóbbit kapustámadás, vagy esetleg lerántás miatt érvénytelenítette a bíró. Azért bíró sporttárs, az utóbbit illett volna megadni, ugyanis érvényes volt. A 85. minutumban pedig Coppola csúnyán bepotyázta Maldini szép kis fejesét, de ez csak a szépítésre elegendő. És amint említettem a 89.percben Paloschi lövése utáni kipattanót begyüjtve Ambrosini úgy döntött, hogy az Atalanta 16-osán belül tücsökvadászatba kezd, és mivel éppen meglátott egyet, rávetette magát. És lám, a nagy taknyolásának eredménye egy tizenegyest lett a 90. percben (hozzáteszem, jogos volt a bünti), ám mivel Pirlo egy 30,3-as átlagéletkorú csapatban játszik, és ezért nem túl megterhelőek az edzések, így ő sem bírja túlságosan az iramot. Szegény pici bogaram kizihálta a lelkét a 90 perc alatt, arra meg már nem maradt elég oxigén, hogy felküldjön akkora mennyiséget az agyába, hogy végig tudja gondolni, hogy hova lője a tizenegyest. És barátunk a mérkőzés és a döntetlen terhének súlya alatt megrogyott, és a lehető legrosszabb megoldást választva félmagasan lőtte a labdát, amit ha a kapus jó irányba vetődik, mindenképpen eléri. Ennek ellenére Pirlo előtt le a kalappal, a szezon során szinte minden Milan meccsen játszott és mindegyiket végig robotolta. Kijárna már neki egy kis pihi. Ancelotti papa pedig már számolgathatja a hátralévő napokat menesztéséig, sőt egyes hírek szerint Berlusconi ki is rúgta a meccs után és helyére Louis Van Gaal kerülhet. A meccs fő tanulsága, hogy ha veszel valakit tizenmilliós összegekért, nem biztos, hogy tud focizni, ellenben egy saját nevelésű Primavera játékossal, aki amúgy Maldini unokája lehetne. De, hogy még tisztább legyen a kép: a Milannak Paloschi-ra kell építenie a csapatot, Gilardino–ra pedig egy 10 emeletes panelházat, vagy akármit, de a lehető legmesszebb legyen a San Siro-tól és a Föld középpontjához minél közelebb. Az Atalanta előtt le a kalappal, a Milan meg most eheti a trutyit, ugyanis csak jobb gólkülönbségének köszönhetően áll a kiesést elkerülő helyen a 6. helyen, úgyhogy változott a terv, már az UEFA kupás részvétel is veszélyben forog.
by: nepjuve
Az idei szezon után végképp ki lehet kiáltani az Udinese-t a tippelők rémének. Miután mi magabiztosan megtippeltük a vendégsikert ők mutattak egy nagy fityiszt, hátat fordítva leguggoltak, térdig letolták nadrágjukat és egy hatalmas, bűzölgő barna hurkát toltak a jóslatunk közepébe. De lássuk mi történt a meccsen: az első gólig mindössze a 13. percig kellett várni, ekkor a szélről jött a tizenhatoshoz egy beadás, amit Quagliarella szerzett meg, majd miután némi szerencsétlenkedés után rájött, hogy nem lesz képes magát becselezni az ötösig, inkább megpróbálta rálőni. Ebből persze nem lett semmi a védőről kipattanó labda viszont pont a lendületből jövő Inler elé pattant, aki igazgatás nélkül bepörkölte a labdát a hosszúba. 1-0. Valamivel később egy nagyon szép Fiorentina támadás végén Montolivo forgácsolta szét a felső lécet, Handanovic is csak nézni tudta. Az első félidőt ennyivel le is tudhatjuk, a következő említésre méltó momentum Bobo Vieri egyenlítő gólja a 62. percből. A három perccel korábban csereként beállt vénember rutinos támadó egy előre ívelt, majd számára visszafejelt labdát jutatott kopaszodó buksijával a hálóba. Különös, újfajta gólörömével igazolta, hogy imáron nem csak külsőre emlékeztet egy gorillára. Ám a firenzei öröm nem tartott sokáig, egészen pontosan tíz percig, ekkor egy Inler szép indítására Di Natale startolt rá a saját térfeléről indulva, majd egészen Frey kapujáig robogott a labdával, és végül könyörtelenül bebikázta a rövid alsóba. Négy perccel később egy balszélen végig vitt támadás után a remek beadást Quagliarella amolyan tottis módon cseszte el, de neki abból a szempontból több szerencséje volt, mint a római kapitánynak, hogy a Frey-ről lepattanó labda nem szállt el, hanem előtte maradt, így nyugdtan pöckölhette a hálóba, ezzel beállítva a 3-1-es végeredményt. Az Udinese magabiztosan és megérdemelten nyert, a Fiorentina meg megint kap egy fekete pontot, ugyanis gyakorlatilag Mutu és Liverani eltiltása mellett a legjobb csapatukkal tudtak kiállni, amivel illett volna megverni ezt az Udinese-t, ahonnan hiányzott Obodo, Coda, Djuric (nem, nem; az Djurica!) és Asamoah is. Ezzel a győzelemmel az Udinese megelőzte a hazai pályán (micsoda meglepetés) pofára eső Milan-t és jelenleg az 5., az UEFA Kupa csoportkörébe biztosító helyen foglalnak helyet, 3 pontra a BL selejetezős pozíciót, mint leprás az utolsó tekercs celluxot, féltő Fiorentina-tól. by: Interista
fejbelőtte magát megbánta tettét. Ezután a 36. percben egy gyönyörű Genoa támadás végét önzőzte el Borriello és ahelyett, hogy két jobb helyzetben lévő társa közül az egyikkel gólt rugatott volna, inkább megpróbált 2 fokos szögből gólt rúgni a szöget jól záró Campagnolo mellett/alatt. Később Sculli csúsztatása kerülte el a kaput nem sokkal, majd a Reggina szerezhetett volna gólt egy beadás után, de a genova-i védő gyorsabb volt, a kipattanót végül a mérgezett egérként rohangáló Rubinho fölött Cascione próbálta meg a pályát és a nézőteret elválasztó háló felett a közönséghez juttatni. Még ez sem sikerült... A csapatok 0-0-val fordultak, a vérmesebb Reggina szurkolók közül mindkettő hitt még az esetleges pontszerzésben, de az első félidő alapján tényleg csak az volt kérdéses mikor szerez gólt a Genoa. Mielőtt ez bekövetkezett volna, még lezavartak egy újabb szemnek tetszetős támadást, amelynek végén végül Di Vaio lőtte Campagnolo kezeibe a bőrbogyót. Sőt, még Borriello is is elpuskázott egy helyzetet mielőtt az 59. percben egy távoli lövés utáni kipattanót jutattott volna becsúszva a kapuba. Igen, ő az az ember, aki nem nem fért be a Milan kezdőjébe, sőt néha a kispadra sem (minek is? van nekik egy Gilardino-juk...) és jelenleg 18 góljával vezeti az olasz góllövőlistát. Ezután kétszer is egyenlíthetett volna Reggina, de előbb mellé szállt Joelson fejese, majd utóbb Rubinho védett nagyot (a meccsen gyakorlatilag először és utoljára érve a labdához éles szituációban). A 92. percben még Marco Rossi rúgott egy veszettül nagy gólt tizennyolcról, jobb külsővel, ezzel beállítva az őszi meccshez hasonló 2-0-ás végeredményt. Sajnáljuk a Reggina-t, mert az elmúlt néhány fordulóban kezdte elhitetni velünk, hogy bent maradhatnak, de a következő három meccs (Fiorentina, Milan, Udinese) valószínűleg végleg megpecsételi a sorsukat. Kár, mert már egészen megszoktuk őket az első osztályban...
Hát kérem szépen, először is szögezzük le, hogy ez egy kurva jó kis meccs volt. Úgy érzem, hogy a legigazságosabb az x lett volna, de azt ismerjük el, a Torino ma nagyot játszott. A meccs elején, egyből a 3. percben egy Spinesi találat bosszantotta a bikákat, akiknek ezen a meccsen több gondjuk már nem volt a labda kapuból való kihalászásával. Ellentétben munkatársával az ellenfél portásával, Polito-val aki egy perccel csapata vezető gólja után már saját kapujából kaparhatta ki a labdát, mégpedig Diana volt az a szemét aki bevette a várát. Más kérdés, hogy jobb hátvéd 5 méteres körzetében egy védő sem állt, és Serie A-hoz nem méltó nyugalommal belsőzhette a kapus lábai között a zsugát a kapuba. Ezután a Torino próbált meg nyomást helyezni a Catania kapujára. Ha ugyan gólt nem is lőttek ezekből, de arra jó volt, hogy Polito egy időre megjegyezte magának Recobát, akinek a bombáitól legjobb esetben is feldagadt a keze. A félidő után teljesen kiegyenlített játék folyt a pályán, ám a rengeteg helyzetből csak egy gól született. Rosina (nem viccelek, erről a csávóról mindig a francia Fatal Bazooka együttes énekese jut eszembe…és ez rossz. Nagyon-nagyon rossz.) egy zseniális labdával szánta meg Di Michelét, aki magával a levegőben érkező labda átvételével elvitte a kapus mellett és köbö 5 fokos szögből forgatta be a lasztit a kapuba. 63.perc, 1-2. A meccs egyik legérdekesebb jelenete az volt, amikor egy előre ívelt labdát követően a Catania hátvédje úgy döntött, hogy elég, ha hazacsúsztatja a labdát…aha, csak hogy él egy Di Michele nevezetű úriember, aki lecsapott rá és élet-halál harcot vívott Politoval, a Catania kapusával a 16-os oldalsó vonalán !
Remek meccs volt, sok helyzettel, és szép gólokkal.
by:nepjuve
A Samp gyorsan eldöntötte a meccset. Röpke 17 percre és egy zseniális orrbarúgásra volt szükségük ahhoz, hogy megszerezzék a 3 pontot. 7 perc eltelte után Sammarco éppen elégé agyalágyultnak gondolta magát ahhoz, hogy 25-ről elvállalja a lövést és a gól őt igazolta. Erősen, laposan be a hosszúba…gyönyörű gól. Aztán 10 perccel később egy Samp kontrát követően Franchescini hozta fel a labdát aki a passza után is követte az akciót. A neki átívelt labdával viszont túlságosan kiszorított helyzetben volt, így inkább vissza akarta fejelni valamelyik középen érkező társának. Nos, ott nem volt senki. Illetve mégis, egy bizonyos Milan nevelésű fiú, Marzoratti, aki 2006 óta az Empoli középhátvédje. Tehetséges a fiú…olyan gólt szerzett, amit szerintem még soha senki. A srác a középre visszabólintott labdával bal belsővel(!) fejbe rúgta saját magát. Eredménye: 2-0 oda. Egy ember, hogy rúghatja magát fejbe a labdával, ha azt belsővel ki akarja rúgni oldalra? Szívesen utánajárnék, hogy ezt az Empoli edzésén leste-e el valakitől, vagy esetleg a Milan akadémiáján tanították neki? A két csapat jelenlegi helyezése és a srác mutatványa alapján mindkét helyen találkozhatott már hasonlóval. A Sampdoria játéka mindenesetre meggyőző volt, komolyabb helyzetből is csak egy adódott az Empolinak, kár, hogy Vannucchi az amúgy 80 centi magasan érkező labda felett rúgott el egy 20 cm-rel. 1-2 helyett seggre ülés. Ez pedig sajnos kimondottan igaz az Empoli idei szezonjára, aminek köszönhető az utolsó hely, 7 fordulóval a vége előtt.
by:nepjuve
Várt gólok számában ugyan csalódást okozott Napoli-Palermo, de ez a legkevésbé sem azt jelenti, hogy egy rossz meccset látott volna vasárnap délután a San Paolo közönsége! A Palermo csapata végre megmuatta, hogy ismerik ők azért ezt a játékot csak űzni nem volt kedvük az utóbbi időben. A nápolyiakról eddig is tudtuk, hogy jók csak még szokják az élvonal iramát, de jövőre, ha megfelelően erősítenek (a Genoa-val karöltve) már az UEFA Kupás helyekért harcolhatnak. A Palermo már idén is ezt tehetné csak ők úgy döntöttek, hogy mióta feljutottak 2004-ben, most produkálják a legszarabb szezonjukat. Eredmény: 12. hely a mérkőzés előtt, plusz a fél világ rajtuk röhög alig vagy soha nem látott edzőkálváriájuk kapcsán és a szurkolók is egyre ingerültebbe. Jó ez? Neeeeeeem... Változtatni kéne ezen? Igeeeeeeen... Sikerült? Neeeeeeem... Pedig közel álltak hozzá, tekintve, hogy a változatosság kedvéért most játszottak is. Az első helyzet ugyan a Napoli előtt adódott, de omizzi fejesét Fontana barvúrosan védte. Eztuán Balzaretti merészkedett föl a nápolyi térfélre és mivel nem támadta senki egészen a tizenhatosig csoszogott, majd megkóstoltatta a labdával a kapufát. Támadásban maradtak a szigetlakók, hamarosan Migliacco veszélyeztetett némi jobb oldali passzolgatás után, majd Cassani beadásába Amauri épp csak bele tudott érni, de a labda így is elkerülte a Iezzo ketrecét. Egy felejthető Jankovic-lövés után egy kipattanó után Pacienza eresztett meg egy egézsséges löketet a szicíliai kapu fel, ám Fontana résen volt és szépen védett. A kipattanó utáni újbóli nyápolyi próbálkozást már könnyedén kapta fel a kapus. A második félidő már a Napoli-é volt, az első helyzet Lavezzi előtt adódot, aki hatalmas ziccerben a kapu helyett a tribünre lőtte a labdát. Ezután is voltak még esélyei a délieknek, de ezek általában mind elkerülték a kaput, mígnem már a rendes játékidőn túl jött Hamsik és 13 méterről befejelte a győztes gólt. A végén még Sosa megdöngette a keresztlécet, de ez már nem osztott, nem szorzott, a Napoli egy hellyel feljebb kúszott a tabellán, míg a Palermo már csak a 13. helyet foglalja el. Talán az x igazságosabb lett volna, de talán kell még egy (pár?) pofon a Palermo-nak, hogy Zamparini elnök úr rájöjjön, hogy talán ha nem ugyanazt a két edzőt lenne csak hajlandó alkalmazni, akkor talán fényesebb jövő is állhatna a csapata előtt.
by: Interista
Livorno 0-0 Siena
Sajnos a Youtube hiányossági miatt nem tudunk erről a meccsről is olyan élvezetes és magas színvonalú (:P) értekezést írni, mint a többi meccsről, de azért megtesszük, ami tőlünk telik. Naszóval... A vasárnap délutáni toszkán rangadó alacsony színvonalú meccsén (melyen leginkább a Livorno "próbálkozott") 0-0-át játszott egymással a Livorno és a Siena együttese. A megszerzett egy ponttal előbbi, maradt a 17. helyen, míg utóbbi (hála a Palermo nápolyi vereségének) felkúszott a 11. helyre.
by: nepju... öhm... najó: Interista (ja, és ami az eredményt és a tippemet tekinti, telitalálat)
Juventus-Parma : ELMARADT
Az olasz futballban egyre nagyobb gáz van. Ráadásul a gáz terjedését nem állíthatja meg semmi, ahogy az ultrákat sem. Fantasztikus hangulatot varázsolnak a stadionba, de ha kell megtámadják az ellenfél szurkolóit a saját csapatuk védelmének érdekében. Valami hasonló történt most is. 12 óra 28 perckor beállt egy 25 Juventus szurkolót szállító kisbusz a Crocetta Nord-i pihenőhelyre, az Autogrillhez. Az utazók nagy része bement a mosdóba, a kint maradt szurkolók pedig szemtanúi lehettek annak, ahogy néhány perccel később 86, a Boys Parma 1977 csoportba tartozó ultrát szállító két busz állt meg a közeli benzinkútnál tankolni. Körülbelül 40 fő leszállt a buszról, és megtámadták, üvegekkel, kövekkel és botokkal dobálták meg a Juventus szurkolóinak kisbuszát, amit egy szópárbaj követett. A maradék Juventus szurkoló visszatért, a Juvésok úgy döntöttek, hogy a verekedés megelőzése érdekében minél hamarabb elhúzzák a csíkot a pihenőhely környékéről. Ám amikor a kisbusz tolatni kezdett, a kocsi hátuljához közel álló Matteo Bagnaresit elsodorta, aki a busz alá került. Az esetről az egyik hátsó sorban ülő férfi tájékoztatta a sofőrt, aki 700 méterrel odébb - biztos távolságra az Autogrilltől - a leállósávra kanyarodott és onnan hívta fel a rendőrséget, hogy elmesélje a történteket. A férfit azonnal kórházba szállították, de nem tudták megmenteni az életét.
Tudniillik, a probléma véleményem szerint ott kezdődik, hogy a parmaiak annyira megíjesztették a Juventus szurkolókat, hogy miután elütötték Matteot, még akkor sem álltak meg, csak 700 méterrel odébb , ugyanis - szerintem teljesen jogosan - attól féltek, hogyha megállnak, akkor tényleg megtámadják őket, a társuk elgázolása miatt, és az olasz ultrákat ismerve, nem garantálja semmi, hogy ebből a párharcból élve jutottak volna ki (más kérdés, hogy ezek a Juve fanok feltételezhetően nem a vérmesebb ultrák közül voltak, hiszen ők köztudottan képesek a 3-szoros túlerő ellenére is az ellenfél ultracsoportjának vezetője lába elé pöttyenteni egy nyálfoltot, és nekiugrani a tömegnek. Ezzel viszont még nagyobb botrányt csináltak volna és csökkentették volna az olasz futball amúgy sem túl jó hírnevét. De ez az olaszokat nem érdekli, nekik a csapat, és a szurkolás az életük, ez egy szenvedély). Ezek a fiúk bármire képesek. De most, ha átgondoljuk a dolgokat, hogy amíg megtették ezt a 700 métert és felfogták a Juvésok, hogy mi történt, majd felhívták a rendőrséget... belegondolt abba valaki, hogy az tolatás, és a tárcsázás között olyan értékes percek telhettek el, amik akár életet is menthettek volna? Ez persze csak egy gondolat.
Az esetet követően a Parma vezetősége kérte a Juventust a mérkőzés elhalasztására, akik természetesen rábólintottak a találkozó elnapolására, és a szövetség is elfogadta a két csapat döntését. A találkozót előreláthatólag április 16-án játsszák le.
A sors fintora, hogy éppen a 12. forduló visszavágóit játszották ezen a hétvégén, és mint közismert, a 12. forduló előtt ölte meg egy rendőr Gabriele Sandri-t, a közismert Lazio szurkolót, úgyszintén egy Autogrill mellett egy pihenőhelynél, és ismét Juventus szurkolók voltak a támadás célpontjai. Ráadásul, 2005. Január 6-án, egy Parma-Juventus (1-1) mérkőzésen a Juventus Fighters szurkolói csoportja úgy döntött, hogy visszavág az elveszített pontokért, és megverekszenek a Parma ultráival a stadion gyepén. A végeredménye, hogy 19 szurkolót állított elő a rendőrség, köztük Matteo-t. Az ítélet pedig a következő: 3 évre megszüntették a Fighters–t és az összes, őrizetbe vett szurkolót úgyszintén 3 évre kitiltotta a stadionok területéről. A büntetés idén járt le, és bizonyos hírek szerint Bagnaresi-nek ez lett volna az első meccse a büntetés letelte után.
Persze itt most lehet azt mondogatni, hogy ha nem támadják meg a buszt és nem keresi magának a bajt, mindez nem történt volna meg. Igen, igazuk van, mert igenis, tehetett róla, hogy ez történt. És rengeteg kérdés merül fel…Miért volt a támadó szurkolók között? Miért állt egy beindított autó mögé? Ha nyugodtan ültek volna a buszban, akkor most a Parma, akár ponttal és egy emberi élettel, egy baráttal lenne gazdagabb. Ezekből az esetekből is tanulni kell. De itt most nem az a fontos, hogy mi lett volna, ha ez meg az történik. Egy ember életét vesztette, és nem számít, hogy milyen szurkoló.
Nyugodj Békében Matteo!
by: nepjuve
